Az emlékezés ereje
2016.06.05.

Korunk felejtő és feledtető törekvése az ember ellen irányul, bárhogy próbálja ez a „gyakorlat” önmagát igazolni. Ebben ugyanis az a ridegség van jelen, amely átragadhat még az Egyház életére is. (Lehetne példákat felhozni!)
Ezért példázatos Piliscsaba-Klotildliget „ellenreakciója”, amely évtizedekig itt szolgáló plébánosának emlékét idézte június ötödikén, lelkigyakorlatos három nap keretében; a Rómából érkezett Somorjai Ádám bencés atya könyvet hozott magával, a szóban lévő plébános írásaiból válogatott lapokat, fotókat, hogy a búcsúi (Jézus Szíve) szentmi-se után bemutassa; egy „portrét” Zsolnay Béláról, aki az idén lenne száz esztendős. A művelt lelkipásztor prózái, versei történeti dokumentumok is, a pilisligeti Historia Domus tizenhárom éve (1951-1964) a személyesség által áthatott „izgalmas” szellemi vallomás abból az időből, amikkor az Egyháznak Magyarországon a legnehezebb „rész jutott”. (Ennyi időt „rögzített” az itt töltött 47 esztendőből.)
Összmunka ez a kiadás, egy fáradhatatlan papi hűség-igazolása, amelyről beszélni, írni kell, hiszen „fagyott jeget” ekként lehet oldani, a lélekfelejtést is, és tanúságot tenni arról is: formaságok nem lehetnek meghatalmazók, időben a látszat-kereszténység felejtéshez vezethet. Az elevenség Lélek és hagyomány, az Írás szavaival egyező gyakorlat a kegyelmi erő által, amelyhez bátorság, elszántság és imádságos türelem, kitartás szükséges.
Nyitott lelkű pap volt Zsolnay Béla. Szerzetesnek indult, de a szolgáló papság körében találta meg legbensőbb hivatását.
A könyv szerkesztője tematikus szempontok szerint válogatott: Somorjai Ádám, Csíky Balázs és a Zsolnay család tagjai közreműködésével olyan emlékezéssel ajándékozott meg, amely újabb dokumentumokkal gazdagítva teljes monográfia lehet. „Kis” munkák is együttvéve nagy idők tanúi, ezért a Historia Domus (a plébániatörténet) nyitott-fontos faladat, bár napjaink paphiánya, nem egyszer az érdektelenség kérdőjelet ír az ilyen „műfaj” hallatán.
Egyházközségi ünnep-hagyományról fontossági sorrendben szólunk, és ez nem egyedi mód, de lehet csak szórványos, ha a tradíció elveszíti értékét. Egyén, közösség összetartozását azzal erősíthetjük, ha arcok, művek felmutatásával azt az arcot szolgáljuk, amely igaz hittel cselekszik Istenért, emberért.
Zsolnay Béla plébános emlékezete könyv formájában egy eleven közösség tisztelet-funkciója.
Tóth Sándor

Képek >>

A Szent Korona Kézdiszárazpatakon
2015.03.14.

A Páduai Szent Antal iskola harmincfős diákcsoportja Petényi-Kassay Balázs igazgatóhelyettes, Mayer Angyalka és Kovács Márton zenetanárok vezetésével márciusban erdélyi kiránduláson vett részt. A település elöljárósága nevében Schromeisz János képviselő úr volt köztünk. Vendéglátóink a kézdivásárhelyi Nagy Mózes gimnázium katolikus osztályának tanárai és diákjai, valamint testvérfalunk, Kézdiszárazpatak lakói voltak. Első napunkat a városban és a nem messze magasodó Perkő hegyen töltöttük. Ennek tetején egy régi, igen szép Szent István kápolna található, mely Csíksomlyó után a második legjelentősebb búcsújáró helye Székelyföldnek. A kirándulás után a gimnáziumban láttak vendégül minket. Második napunk a testvértelepülés lakóival telt. Kórusénekkel, zsoltározással és felolvasással közreműködtünk a szentmisén, melynek végén átadtuk Piliscsaba ajándékát, a magyar Szent Korona stilizált másolatát, Gégény Ferenc szobrászművész alkotását. A búcsúesten iskolánk kórusa hangversenyt adott.

Tovább >>

Tavaszi nagytakarítás Klotildligeten
2015.03.28.

A Feltámadás ünnepének közeledtével nem elég figyelmünket csupán a lélek takarítására összpontosítani. A lelki megújulást a környezetünknek is ki kell fejeznie. Ennek megfelelően kiporoltuk, kitakarítottuk a templomot és a plébániát, felgereblyéztük a templomkertet és új virágokat ültettünk a templomkerti kereszt köré.

Képek >>

Piliscsabai Római Katolikus Egyházközségek